Nem kiabált. Nem vádolta meg.

Csak felsóhajtott, megölelte, és azt mondta: „Bárcsak megbíztál volna bennem.”

A bűntudat elsöprő volt.

Másnap reggel, kimerülten és kétségbeesetten, jóvátételre vágyva, odaadta neki az egész havi fizetését.

„Kérlek” – suttogta. „Sajnálom. Használd valami szépre. Nekünk.”

Megcsókolta a homlokát, és megköszönte.

Délután elment otthonról.

És a pénzből vett egy ajándékot a barátnőjének,
amelyet a telefonján ezekkel a szavakkal mentett el:

„Mike bácsi, a szerelő”.