A lányom olyan türelemmel és lelkesedéssel magyarázta a képleteket, hogy dermedten álltam az ajtóban.

Kiemelők, öntapadós cetlik és tankönyvek vették körül őket.

Egy kis tányér süti, amit korábban ott hagytam, szinte érintetlenül maradt, mert annyira belemerültek a munkájukba.

Amikor észrevettek, megdöbbentek. A lányom gyorsan levette a fejhallgatóját, és halkan megkérdezte:

„Anya, minden rendben van?”

Egy pillanatig ott álltam, szégyellve a gondolatokat, amik az előbb eszembe jutottak.