A virágátültetésnél ez a leggyakoribb hiba, amit sokan észre sem vesznek

A szobanövényekkel addig minden rendben, amíg egyszer csak túl nem öntözzük. Egyik nap még szépen tartják magukat, aztán jön a sárgulás, a lekonyuló levelek, a furcsa szag a cserépből, és ott állunk egy zacskó virágfölddel, hogy most akkor mi legyen. Ilyenkor szokott előkerülni az átültetés gondolata, sokszor későn, vagy éppen túl hamar.

Az átültetés valójában nem varázslat, inkább egy jól időzített karbantartás. A növény életében természetes, hogy időnként kinövi a helyét, vagy egyszerűen elfárad alatta a föld. A gond általában ott kezdődik, amikor rossz edényt választunk, túlbuzgón vízzel indítunk, vagy túl alaposnak gondolt fertőtlenítéssel többet ártunk, mint használunk.

Mikor van itt az ideje, és mikor jobb békén hagyni?

A legtöbb szobanövény tavasszal viseli a legjobban az átültetést. Ilyenkor amúgy is növekedésnek indul, és könnyebben alkalmazkodik az új közeghez. Aki már ültetett át növényt februárban egy hűvös lakásban, tudja, mennyire más a történet. A gyökér lassan dolgozik, a föld sokáig nyirkos marad, és a növény csak néz maga elé.

Vannak kivételek. Azoknál, amelyek télen vagy kora tavasszal virágoznak, sokan inkább ősszel nyúlnak a cseréphez, hogy a virágzás idején ne kapjon plusz stresszt. Ez nem kőbe vésett szabály, de józan megközelítés. A növényeknél a ritmus sokszor többet számít, mint a naptár.

A cikk folytatásáért kattints a tovább gombra a reklám alatt!