Elmagyaráztam, milyen nehéz nekem eltartani magam, és udvariasan megkérdeztem, hogy hozzájárulhatna-e egy ideig a lakbérhez. Mosolyogva tréfásan elhessegette a kérdést, mondván, hogy minden rendben lesz, és hogy feleslegesen aggódom. Törékeny állapotomban a hangulat oldására tett kísérlete inkább esetlennek, mint kedvesnek tűnt. A csalódás mélyebb volt, mint amire számítottam. Másnap reggel a szomorúságom neheztelésbe csapott át, megerősítve azt a hitemet, hogy nem érti a helyzet súlyosságát. Ettől a hittől vezérelve elkezdtem összeszedni a holmiját, és felkészülni a költözésre.