Majdnem elejtettem a csészét. Zahrával egymás szemébe néztünk. Nem javította ki. Nem is kellett volna.

Közel voltunk egymáshoz. Egyszerűen. Amíg Amira be nem töltötte a tízet. Aztán Jamal úgy döntött, hogy „kezébe veszi az ügyeket”. Hirtelen üzenetek jelentek meg a kötődésről és a bíróság által elrendelt hétvégékről, amelyeket évekig figyelmen kívül hagyott. Nem blokkoltuk – nem is tudtuk. De valami megmozdult Amirában. Észrevette az elmulasztott születésnapokat, az utolsó pillanatban lemondott programokat, az ajándékok formájában küldött bocsánatkérések. Mégis hinni akart.